Mint az már ismeretes, a magyar felnőtt férfi jégkorong-válogatott három ferencvárosival a keretben, valamint a szakmai stábban másodedzőként dolgozó Fradi-vezetőedzővel, Fodor Szabolccsal, aki nemrégiben 2023-ig meghosszabbította jövőre lejáró kontraktusát csapatunknál, bravúrt bemutatva megnyerte a nottinghami olimpiai selejtezőtornát, és hosszú évek után továbbjutott a kvalifikáció utolsó körébe, így augusztus végén Lettországban harcolhatja ki a 2022-es pekingi olimpiai szereplést. Hőseink azonban nem ünnepelhettek túl sokáig, hiszen a válogatottól visszatérve már klubunk következő megmérettetésére kell koncentrálniuk, ami közel sem ígérkezik egyszerű menetnek, ugyanis szerdán az utóbbi években néhányszor már mumusnak bizonyuló Dunaújvárosi Acélbikákhoz látogatunk.

Az újvárosiak hozzánk hasonlóan nagyszerűen indították a középszakasz küzdelmeit, hiszen az eddig lejátszott négy mérkőzésükből csupán egyet veszítettek el, azt is idegenben, a DEAC vendégeként. Hazai pályán azonban komoly mutatókat produkálnak, a legutóbbi hat meccsüket rendre megnyerték, pedig két-két alkalommal a Brassó, illetve az alapszakaszgyőztes Csíkszereda is megfordult ezeken a találkozókon a Dunaújvárosi Jégcsarnokban. Emellett még a szintén kemény dió Debrecent és a Hokiklubot sikerült legyűrniük. Az utóbbi hetek remek szereplésében elévülhetetlen érdemei vannak az alapszakasz legvégén kinevezett új vezetőedzőnek, David Legernek, aki korábban már másodedzőként megfordult az Acélbikáknál.

Minket sem kell persze félteni, hiszen az idei szezon eddigi leghosszabb győzelmi szériájában vagyunk, ami már kilenc tétmérkőzés óta tart. Nem csupán a ligamérkőzések, hanem a miskolci Magyar Kupa négyes döntő két összecsapása is idetartozik, így még szebbé téve az amúgy sem csúnya sorozatot, amelynek során a Csíkszeredát és a Brassót is sikerült két-két alkalommal, idegenben és hazai jégen is megleckéztetni. Igaz, utóbbival a két csapat előző mérkőzésén, a nemzetközi szünet előtti utolsó ligameccsünkön igencsak megszenvedtünk, ugyanis egészen szétlövésig mentek a csapatok, de végül mi örülhettünk jobban, otthon tartva a második pontot.

Ahogy arról már korábban szót ejtettünk, a DAB az utóbbi időben igazi mumussá nőtte ki magát a Ferencváros szemében. Az idei szezonban, december 30-ig bezárólag, ez a csapat volt az egyetlen, amely minden mérkőzésen képes volt pontot, egy esetben pedig pontokat rabolni címvédő alakulatunktól. Ez utóbbi eset különösen fájdalmas, hiszen pont saját közönségünk előtt vertek meg minket, még szeptember végén, ráadásul az volt a Fradi első idei rendes játékidős veresége a ligában. De tavaly sem volt pozitív a mérlegünk velük szemben: ugyan a 2018/19-es idényt a legtöbb dunaújvárosi szurkoló legszívesebben meg nem történtté tenné (a csapat teljesen alulmúlva önmagát, és a játékoskeret minőségétől vártakat, előbb kizuhant a középszakaszra az alsóházba, majd nem sikerült kiharcolnia a rájátszásba kerülést, sőt, a végére szinte teljesen szétesett képet mutattak), mégsem sikerült pozitív mérleggel zárnunk a DAB ellen tavaly. Négy alapszakasz-összecsapásunkból kettőt is elveszítettünk, egyet Pesterzsébeten, egyet Újvárosban. Mi azonban nem felejtettünk, és 2019 decemberének utolsó találkozóján egészen elképesztő teljesítményt nyújtva, saját közönségük előtt adtunk nekik egy igen komoly pofont (az a mérkőzés 6-1-es Fradi-győzelemmel ért véget). Azon az összecsapáson, a hihetetlenül kemény meccsterhelés, és a Kontinentális Kupa-kiruccanások okozta, időnként az alapszakasz elején felbukkanó hullámvölgyek ellenére sikerült végleg bebizonyítanunk, és nem csupán a szurkolóknak, de saját magunknak is, hogy igenis képesek vagyunk efféle eredményeket elérni. A többi pedig már történelem: ezt követően a csapat a Dunaújvárosban bemutatott megalkuvást nem tűrő harciasságot tovább vitte, aminek egy szenzációs Magyar Kupa-győzelem, és a középszakasz felsőházi tabelláján az első hely átvétele lett az eredménye.

A felsőházban, mondaná a közhely, nincs könnyű mérkőzés. Ez azonban a valóságban is így van: a két erdélyi csapatot leszámítva (az alapszakasz megnyerése után a Csíkszereda látványos összeomlást produkált a liga második szakaszában, ötből öt meccsüket rendes játékidőben bukták el, és ma este sem vár rájuk kéjutazás a nagy rivális Brassó otthonába, míg épp a brassóiak is jelentősen visszaestek, egy szeredai bravúrgyőzelem után zsinórban négyszer veszítettek) az első három helyen még bármi lehet a sorrend. Tiszta hárompontos előnyünk a második helyezett, szintén remek formában lévő DAB ellen jól jöhet a végelszámolásnál, ám megnyugvásra semmiképpen sem ad okot, pláne, hogy most jön a két egymás elleni rangadó. Mindkét fél számára kulcsfontosságú lenne tehát a három pont begyűjtése ezen az estén, az Acélbikák egy győzelemmel elolvasztanák a Ferencvárossal szembeni hátrányukat, valamint jó előjelekkel várhatnák a szombati délutáni, pesterzsébeti visszavágót. Bajnoki címvédő csapatunk viszont egy sikerrel hatpontosra növelhetné előnyét az élen, ami három körrel a vége előtt közel vinne minket ahhoz, hogy matematikailag is bebiztosítsuk az első kiemelést a rájátszásra.

Az idősebb szurkolók, valamint a magyar hokitörténelmet jól ismerők pontosan tudják, hogy az 1990-es évek egymás elleni bajnoki döntői óta a Ferencváros - Dunaújváros párosítás egy igazi hokiklasszikus, a sportág két honi fellegvára csap össze ilyenkor. Hosszú évek, talán évtizedek óta vártak viszont a drukkerek és a hokikedvelők arra, hogy ez a bizonyos klasszikus párosítás újra rangadó is legyen. Nos, mi nagyobb rangadó kell annál, mint az éllovas Ferencváros látogatása a második helyen álló DAB otthonába?

18 órától jön tehát a középszakasz első Dunaújvárosi Acélbikák – FTC-Telekom összecsapása a Dunaújvárosi Jégcsarnokban, a tét a felsőház első helye, és vele az első kiemelés a rájátszásra!